Egy véres játék - Mirai Nikki

  Mit tennél, ha egy nap kapnál egy lehetőséget, hogy a jövőbe láss? Örülnél neki? Saját hasznodra használnád? Vagy begubóznál a szobádba? A Mirai nikki innen kezdődik, és az ismertetőből kiderül, hogy folytatódik.

  A történet kezdetén megismerhetjük Yukiterut, aki naplót vezet a telefonjába. Egy napon a napló életre kel, és magától ír bejegyzéseket a következő 90 napra, vagyis a jövőre vonatkozóan. Később kiderül, hogy nincs egyedül, osztálytársa, Yuno is rendelkezik ilyen naplóval, és hamarosan egy játékba csöppen, ahol vagy öl, vagy őt ölik meg.

  A játék lényege, hogy Deus, a világ Istene haldoklik, ezért egy csoport embernek ad jövőbelátó naplókat, melyek közül mindegyik más jövőbelátási képességgel rendelkezik. Akinek a naplója megsemmisül, annak a jövője is halott, vagyis a személy is meghal. Az nyer, aki az utolsó élő ember marad a játékban.

Szereplők:

Yukiteru:

Megfigyelő személyiség, ezért a játékban is elég nehezen boldogult. Sokszor csak Yunora hagyatkozik, később megpróbál a saját lábára állni, de nehezen megy neki. Yunoval való kapcsolata és érzései nem olyan egyszerűek, mint elsőre gondolnánk, neki is idő kell, hogy sok helyzethez hozzászokjon. Sokszor nagyon primitív gondolkodása van, ami megnehezíti a játékban való túlélést.

Yuno:

Egyetlen célja, hogy megvédje Yukit, ezért bármit megtesz, amit csak tud, gyilkolja a naplótulajdonosokat, és a normál embereket is. Elvakultan szereti Yukit, aki viszont elég bizonytalan, szinte mindenben.

Deus:

A világ Istene, aki megalkotja a játékot (egy terv alapján) Haldoklik, és ez a világon, a történet folyamán egyre jobban meglátszódik. Azért, hogy minél jobb személy legyen utódja, sokszor belenyúl a játékba, egyes szereplőket segítve.

Muru Muru:

Deus segédje, aki önző, és ő is szeret belepiszkálni a játékba. A történet végén lesz fontos szerepe.

Minene:

Kezdetbe csak egy egyszerű őrültnek látszott, egy „normális” játékosnak, de később, ahogy megismerjük, egyre árnyaltabb személyisége lesz, majd később célja és vágyai is lesznek, ami miatt egyre pozitívabb kép alakul ki róla.

  A karakterek nem rosszak, de sokszor nagyon egysíkúak, főleg az elején. A történetben lévő csavarok sem ütnek sajnos akkorát, mivel nem egyet „meg lehet jósolni” vannak rá vezető nyomok. Ahogy halad előre a történet, úgy egyre árnyaltabbak lesznek a szereplők, de ezt a történet nem követi ezt az árnyaltságot, emiatt a szemfülesek sokszor bosszankodhatnak.

  A manga 2006-2010 között íródott, animében pedig a TV sorozat 26 részes lett, és 2011-2012-ben került ki. A manga stílusa nagyon tetszetős, az animáció se rossz, néhány szereplő picit modernebb dizájnt kapott, de a manga és az anime is képileg toppon van.

  A mangát 2008-ban két egy kötetes mű is követte a Mosaic és Paradox. Utóbbi manga Akise Aru és Muru muru közös történetét dolgozza fel, míg előbbi a jövőnaplók előtti világba ad betekintést. Sajnos egyik manga sem elérhető magyar fordításban, nem úgy, mint az eredeti 12 kötetes alkotás, amiből 4 fejezetnyi hiányzik csak. Ezen sikerek után készült egy OVA is, 2010-ben, ami betekintés nyújt a történetbe, egyfajta előzetesnek is vehető.

  2013-ban készült egy manga Redial néven, ami a sorozat befejezése utáni részt meséli el, ehhez 2013-ban sikeresen kijött ugyanezen, néven egy OVA is. A probléma ezzel az, hogy aki a mangát olvasta biztosan észrevette, hogy a befejezés igen furcsa lett: jó is akart lenni, meg nem is. A Redial egy olyan befejezést kanyarint a végére, amitől az egész sztori happy end lesz, ami véleményem szerint nem nagyon illik a történethez. Ettől függetlenül nem rossz munka, mégis furcsán hat a nézőnek.

  Véleményem szerint a manga és az anime nem rossz alkotás, szépen felépített, csak sajnos, mint sok más anime esetében is, a befejezés rossz szájízt hagy maga után. Ezzel ellentétben viszont, meglepően jól sikerült a végére a karakterek jelleme, tehát Yuki már nem csak sírdogál Yuno mögött, és Minane se egy pszichopata, aki mindenkit fel akar robbantani. Bár van ennél jobb „játékos” anime és manga, végeredményben nem volt rossz, egyszer érdemes megnézni/elolvasni.

  És a legnehezebb kérdés: kinek ajánlanám. Nos, mindenképpen olyanoknak, akik a történetben nem csak a vért látják, hanem a mögötte lévő történetet is. Nem annyira véres, mint ahogy hittem, és ahogy a fanartokon látni, ezért nem mondanék korhatárt. Szóval, aki úgy érzi, hogy szeretne egy túlélős animét nézni, az kezdjen bele, aki viszont romantikus animére vágyik, az ne pont ezt kezdje el.