Milyen lenne az élet egy vámpíroknak szánt iskolában? Nos, ezt olyan sok
alkotás meséli el nyugaton és keleten is, hogy felsorolni is sok, de pont ezt a
klisét fogta meg a Diabolik Lovers alkotója is. És hogy hogy sikerült? Nos, azt
mindjárt megtudhatjátok!
Történetünk kezdetén egy lány, Yui új családhoz kerül, ahol hét
fiútestvér fogadja be (nem ismerős valahonnan?) akikről hamarosan kiderül:
vámpírok is. Mivel új családjában nappal nem menő nappal suliba járni, így
Yuinak is az éjszakai élethez kell hozzászoknia, miközben mindegyik pasi a
vérét akarja.
Már ebből a kis összefoglalóból látszik, hogy elég sok klisével dolgozik
az anime is, amit sajnos az is fokoz, hogy nincsenek igazán karakterek.
Mindegyik szereplőre (főleg Yuira) fel lehet húzni egy jelzőt, amivel pontosan
leírható a 12 rész alatti jelleme. Hogy mégse maradjon el a szereplőbemutatás
lentebb az összes szereplőről szó esik:
Legidősebb fiú Shuu, a szótlan fiú, utána Reiji, az művelt,és szigorú fiú,
utána Ayato, a vad srác, majd Kanato a kis pszichopata shota, Teddy-vel, a
mackójával, majd Raito jön, aki mindig csak Bitch-channak szólítja Yuit, és
végül Subaru a felelősségteljes, és majdhogynem jófiú.
Az anime 2013 őszén látta meg a napvilágot, összesen 12 résszel. Egy
rész 10-11 perces, vagyis fele annyi, mint a normál sorozat adásideje. Az anime
előtt visual novel formájában hódított: az első VN 2012-ben került ki, a
folytatása 2013ban. A családhoz tartozik még egy manga is, Diabolik Lovers Anthology
néven, ami összesen
12 fejezetet számlál (és a fordítása már elkezdődött) Maga a történet nem nagydolog, sokszor
a nagy fordulat nem is olyan nagy, mint ahogy bemutatják, a karakterek pedig
túlságosan egysíkúak. Ami még szomorú, hogy az első néhány (pontosabban 6 db)
rész inkább csak a fiúk kapálózásáról és Yui sírásáról szól, mire beindul a
történet, addigra meg annyira átlátszó lesz, hogy fáj nézni, majd a
befejezésnél nincs is igazi lezárása.
De minden rosszban van valami jó, és ez
a jó a zene, ami picit talán nyálas, de mégis egészen jól illik a sorozathoz. A
másik előnye a rajzolás: az anime gyönyörű színekkel dolgozik, az éjszaki élet
ellenére is. Gyönyörűen részlet gazdag, a női ruhák és az egyenruha is tarol
mindenképpen. Ami pozitívum még, hogy bár a karakterek elég sablonosra
sikerültek, próbálták a ruhák által is megkülönböztetni őket. (mert ha
mindenkinek ugyanolyan haja lenne, és ugyanúgy viselné az egyenruhát, valszeg
nem tudtuk volna őket megkülönböztetni egymástól).
Talán
a vége fel egy kicsit túlzásba is esnek, amikor már mindenkinek színátmenetes a
haja (ami alapból nem gond, de így kicsit fura volt), mégis összességében
tetszetősre sikerült az anime grafikája. Aki a mangába beleolvasott már, az
tudja, hogy ott egészen más stílusban rajzolják meg a szereplőket, ami számomra
jobban bejött, mint az anime vagy a VN.
Összegzésképpen, aki helyes pasikat akar nézni, annak tökéletes alkalom
ez a sorozat, viszont aki történést, és élő szereplőket akar… Na annak ez a
sorozat nem biztos hogy be fog jönni. Mindenesetre a rövidsége miatt egyszer
túlélhető, de ne várjunk tőle túl sokat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése