Charlotte

~ Csillagfények ~

  Az idei nyári szezonosok közül ezt vártam a legjobban, hiszen vagyok olyan elfogult, hogy az Air és a Clanndad szerzőinek az összes kijött animéit megnézzem. MIvel csak egy 13 részes sorozatról van szó, elég nehéz les spoiler mentesen írni róla, de remélem mégis csak sikerül valahogy felkeltemen az érdeklődést is. :) Szóval csapjunk is a csillagok közzé, jöjjön az e heti ismertető, a Charlotte! 

  Történetünk Descartes legismereb gondolatával a "Gondolkodom, tehát vagyok."-val kezdődik, és meg is ismerjük főszereplőnket, Otosaka Yu-t, aki egy a sok különleges képességekkel megáldott emberek közül. Képessége az, hogy pár másodpercre meg tud szállni másokat, és eme igen hasznos tulajdonságát arra használja fel, hogy a legelitebb iskolába kerüljön, és a tökéletes életet élje magának. Ám semmi sem ilyen egyszerű, mert találkozik egy különöl, kamerás leányzóval és egy ön- és közveszélyes sráccal, akik gyökeresen megváltoztatják az életét. Nekik köszönhetően megnyílik előtt egy olyan világ, amiben hozzá hasonló emberek, pontosabban diákok élnek. Nao Tomori, és Joujirou Takajou lesznek azok, akik ráveszik arra, hogy legyen tagja a csapatuknak, aminek az a célja, hogy a Yu-hoz hasonló, képességeiket önző célokra felhasználó embereket megállítsák. Természetesen az elején Yu nem nagyon akar segíteni nekik, de miután kiderül, hogy miért is jó ez, kezd jobb belátásra térni. Kalandjuk során hozzájuk kerül még egy, azaz két lány, de erről majd bővebben is lesz szó, így teljessé válik a csapat. 

   Persze nem fenékig tejfel az életük, hamarosan kiderül, hogy vannak veszélyes emberek is, akik a hatalom és a saját céljuk érdekében minent képesek bevetni, hogy ezekek a gyerekeknek a képességeit felhasználják. Ennek köszönhetően drámában sincsen hiány, és ezek az eseményeknek a hatására pedig a mérhetetlnenül önző főszereplőnknek is kezd benőni a feje lágya, hiszen onnan is tudjuk meg igazán, mik a legfontosabb dolgok az életünkben, ha már teljesen elveszítettük azt. De miután meg indulunk a leejtőn, mégis csak kiderül, hogy kik azok akikre mindenben számíthatunk. Eme igen klisés szöveg után leszögezném még azt, hogy a sztori nem fukarkodik a véresebb elemekkel sem, hiszen néhol igazán kemény történetet vázolnak fel a szemünk elé. Hogy a drámákat kicsit félretegyem, vannak benne igazán vicces jelenetek is, így kellőképpen ellensúlyban van a nyomasztó hangulat is. Hozzá tenném még azt is, hogy az animében szerintem egy kicsit nagy hangsúlyt kap az étel is, hiszen otthon tudnak csak úgy főzni/sütni, hogy abba minden érzésüket beletöltsék az emberek, és az igazán finom, hazailag elkészült ételben van benne igazán egy család/otthon szeretete. Khm, ez elég nyálas szöveg lett. XD

Szereplők

Otosaka Yu

Történetünk főszereplője, aki ez elején meglehetősen idegesítő személyiség, aki csak magával törődik és még azt is kritizálja, ami végül is az egyik legfontosabb dolog az életében. Bár miután meglehetősen pofára esik, észhez tér, és egy erős személyiség bontakozik ki belőle.

Nao Tomori

Egy titokzatos lány, aki nem nagyon engedi közel magához az embereket. Az elején nem nagyon bírják elviselni egymást Yu-val, de ahogy lenni szokozt, a végére egészen jól kijönnek majd, hála a környező eseményeknek. Mindenhová magával viszi a kameráját, és mindent fel is vesz vele. 

Joujirou Takajou

Ahogy a kép is mutatja, ez a srác teljesen lökött, ön-, és közveszélyes (mint a fizika tanárom volt XD) Igazából  a történetben ő a főbohóz, a tipikus lökött fiú, aki meglehetősen nagy fanboy lesz, ha felbukkan a színen Yusa. :D

Misa és Yusa Nishimori

                                              

Nem nagyon árulom el, hogy ők kik is igazából, az majd az animéből úgy is kederül. :D Yusa az idősebb lány, aki vagány, heves és lázadó alkat, ellenben Yusa-val, aki csendes, és az a tipikusan az a fajta karakter, akiért a fiúk oda vannak, főleg hogy Yusa egy Idol az animében. :D

  Nos, az anime bennem vegyes érzéseket hagyott maga után. Az animáció terén nincsen kifogásom, a Key és a P.A. Works (Air Clannad, Angel Beats! ismét csodás grafikát tett le az asztalra. Bevallom őszintén, az első rész után abba akartam hagyni, mert valahogy eléggé idétlenül indult el az egész sztori, ami Yu ostoba természetére vezethető vissza, de a történet vége felé, még ha nem is szerettem meg, de megszoktam, főleg, hogy elhagyta az idegesítő természetét. Az első fele amolyan lightos felvezető volt, és már kezdtem azt hinni, hogy nem lesz ebből valami nagy durranás, de akkor "szerencsére" megtörtént az első nagy csavar, ami kissé felkavarta az állapotomat, és onnantól egész izgalmassá vált. Aztán a vége felé sajnos szerintem ellaposodott egy kissé a sztori, főleg, hogy az egyik akció jelenetet nagyon elbénázták a karakterek és kissé gagyi lett minden drámaisága ellenére. És valahol a mélyen eléggé kiszámítható volt, hogy ez fog történni. Az utolsó rész meg... Hát nagyon fura lett, és kissé abszurd, és valamiért mindenki olyan hamar túltette magát az eseményeken, ami nem nagyon volt életszerű szerintem. Mindezek ellenére az OP nagyon tetszett, Lia hangja mint mindig, most is csodálatos és passzol az anime hangulatához, és eléggé rongyosra hallgattam, sőt, a 13. résznél egyszer se tekertem át. Ami nálam egészen ritka dolog. xD Az ED pedig semmilyen nyomot nem hagyott meg bennem, bár annak is nagyon szép a képi világa. Az animében szereplő ZHIEND együttesnek a dalai is fantasztikusak, főleg a fallin. :D 

  Igazából ajánlanám az olyan fanatikusoknak, mint amilyen én is vagyok, meg azoknak akik szeretnének egy érdekes és könnyedebben drámai animét nézni. :D