A múlt és jelen találkozása - Omohide Poro Poro

  Ha valaki megér egy bizonyos kort, akkor elmélkedik, milyen volt fiatal korában, és újra átéli a kedves kis emlékeket. Az emlékek néha sokkal többet jelentenek, mint azt hinnénk, és a film ezt meg is mutatja nekünk.

 A filmben megismerhetünk egy lányt, aki szeretne elmenni vidékre, és egy rokonának hála ezt meg is teheti. Amikor a hívás érkezik, már akkor eszébe jut az első vidéki út, de ez még csak a kezdet.

  A vidéki házba azzal a céllal megy, hogy pórsáfrány szüreteljen (egy szúrós növény, amelyet a feldolgozást követően festékként használnak majd) és közben megismerkedik egy családdal: a korabeli férfival, aki magányos, és akit megszeret, a nagymamával, aki minden titkot kikotyog de szeretni való, na meg a kislánnyal, aki olyan dolgokat csinál, mint ő kicsinek.

  A vidéki ház sok emléket ébreszt fel, és ezért sokszor bukkan fel az ötödikes Taeko, és a családja. A családi élet sok olyan apropót tartalmaz, amit mindenki megért valamikor, és így mi is visszaemlékezhetünk ezekre a történetekre.

Szereplők:

Taeko:

Kedves, átlagos városi lány, aki vidékre szeretne menni. Az ő történetét ismerhetjük meg, és láthatjuk fiatalként és idősebb, vidékszerető felnőttként is.

Toshio:

Kedves, és férfias, aki a vidéken nőtt fel, és a biogazdaság hive. Szereti Taekot, de nem tudja neki elmondani, ezért a nagymama elmondja Taekonak azt is, amit Toshio nem mer.

Teako nővére:
Erős jellemű lány, aki mindig mindent jobban tud. Sokak számára ellenszenves lehet, de ez főleg azért van, mert ő a legidősebb testvér. Főként a visszaemlékezésekben láthatjuk.

  A film rengeteg érdekességet tartalmaz, az egyik ilyen, hogy megszólal benne egy magyar szám is (meg más nemzetiségű is a japánon kívül)  Emellett a Ghibli filmekre jellemzően megjelenik benne a környezetvédelem is, és itt még a biogazdálkodásba is betekinthetünk.

  A film megvalósitás szempontjából is kiemelkedő darab, hiszen a történet folyásával a visszaemlékezések is egyre közelítenek a valódi jelenkorhoz. A grafika szép, pasztellszínes, ahol a háttér sokszor olyan, mint egy szép festmény.

  A film összesen 118 perces, de ez pont elég arra, hogy a történetet kifejtsék. A végén, mikor megjelnik a stáblista, senki se állítsa le a filmet, hiszen a vége az alatt bontakozik ki. A film 1991-ben készült, és magyarul 2007-ben adták ki a Best Holywood által.

  Ami sokaknak furcsa lehet, hogy ebben nincs egy szemernyi fantasy elem sem, teljesen a valós dolgok irányítják a történetet, ezért annak, aki nem ért meg egy bizonyos kort, unalmas lehet. Ez nem azt jelenti, hogy egy 12 éves gyerek ne nézhetné meg (mert nincs olyan jelent, ami ezt tiltaná) de az érettebb korosztálynak ajánlott.

  Személy szerint nekem nagyon tetszett, bár az eleje kicsit lapos volt, de amint hozzászoktam a visszaemlékezésekhez, onnantól igazán jó élmény volt. Sok dolog az én életemben (és mindenkiében) igy volt, hiszen ki nem kapott volna egyest, vagy ki ne lett volna valamiben kiemelkedő, esetleg ki ne nyaralt vidéken? Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a lassabb folyású filmeket és szeretnének a gyermekkorukra emlékezni.