Megelevenedő irodalom - Aoi Bungaku Series

  Sok gyerek nem szeret olvasni az iskolapadban, szenvednek, ha egy szépirodalmi művet adnak a kezükbe. Ezért van sok szépirodalmi műfeldolgozása is, most pedig néhány japán mű kerül bemutatásra, ami ott híresek lettek: „Ezen művek örökzöldek, mert mesterművek”

Többé már nem ember

  Az első történet a „Többé nem ember” című könyvet dolgozza fel, amiben egy férfi életét követhetjük nyomon. A férfi, Oba Yozo, egy olyan férfi, aki nem találja helyét a világban. Már kis kora óta másként viselkedik, mint a többiek, felnőtt korára pedig munka és munkanélküliség között teng, ami miatt képtelen ellátni saját magát is. 

  A történet fordulópontja egy közös öngyilkosság, amit ő túlél, és emiatt nem csak gyilkos lesz belőle, de az élete is nehezebb lesz. Bár dolgozni fog, de biztos, hogy ettől ember(séges) lett? A Többé már nem ember egy olyan történet, ami megmutatja, Oba Yozo miért nem volt ember, akkor is, ha embernek nézett ki.

  Az első történet talán a legkomorabb mindegyikközül, és ez a leghosszabb is, 4 résszel. A grafikájára jellemző a sötét színek, letargikus hangulat, amitől nekünk is rosszkedvünk lesz. Az animációért Oba Takeshi felelt, aki mindenkinek ismerős lehet Death note, Bakuman és Hikaru no go miatt (és ebben a történetben ténylegesen hasonlítanak a szereplők a Death note beli szereplőkre). Az eredeti könyvet Dazai Osamu írta, 1948-ban

A virágzó cseresznyefák erdejében 

  A történet kezdetén találkozunk egy erdei banditával. Láthatjuk, mennyire jó élete van az erdőben, mindene megvan, amit akar, és bár nem a legkedvesebb, mégsem vérengző vadállat. Egyik alkalommal viszont egy új, nemesi hölgy jár az erdőben, a kíséretével együtt. Shirimaru beleszeret a csodálatos hölgybe, és még a kíséretét is lemészárolja a hölgyért.

  Ezután pedig elkezdődik a vérfürdő, hiszen a hölgy, Akiko akkor lesz a felesége, ha megöli az eddigi feleségeit, majd a városba kényszeríti, és munkája nem lévén öldöklésre kényszeríti férjét. Shirimaru lassan őrlődni kezd: magányos legyen, vagy gyilkos? A felesége őt szereti, vagy az emberi fejeket?

  Az alkotás eredeti címe: Sakura no mori no mankai no shita, és bár az ismertetőből nem ez tűnik ki, de a cseresznyefa virágoknak fontos szerepe lesz a történet során. Az író, Sakaguchi Heigo 1947-ben írta meg ezt a remekművet. A grafikáért ezúttal Kubo Tite felel, aki a Bleach manga alkotója is. Ez látszik is a történet grafikáján, mégis ez teszi széppé.

Szív

  A történet két férfi barátról szól: Sensei és K. Sensei egy házban albérlő, és tetszik neki a háziasszony lánya, aki bár nem túl okos, de nőies, és mindent megtesz, amit egy nőnek kell. Sensei rábeszélésének hatására K is hozzájuk költözik, és így alakulnak ki a bonyodalmak.

  Az első részben Sensei szemszögéből láthatjuk, a másodikban K által a történetet. Mindenképpen ajánlom mindkét részt, hiszen így lesz egyértelmű az ok, az indok, és a következmények.

Az alkotás Soseki Natsume munkája, eredeti címe: Kokoro, ami 1914-ben került kiadásra. Az animáció Oba Takeshi munkája, bár ez már kevésbé sötét és depresszív, mint a Többé már nem ember. Itt már nem lehet azt se mondani, hogy egyes szereplők hasonlítanak más munkájában lévő szereplőkre, ami itt pozitívum.

Fuss, Melosz!

 Ez az alkotás lényegében a valóság és egy dráma közötti párhuzamról szól. Mind a kettőben a barátság a fontos, és központi kérdés, míg a Fuss, Meloszban a főszereplő törekszik arra, és nem adja fel, hogy barátját kivégezek, addig Takada magában küzd meg a kételyekkel. Takada egy híres drámaíró, aki még az egyetem alatt összeismerkedett Joshidával, a kitűnő színésszel, majd elhatározzák: együtt fognak karriert csinálni.

 A mű nagyon ügyesen játszik a párhuzammal és visszaemlékezésekkel, miközben döntő kérdéseket tesz fel Takada magának, és a nézőnek.

  Dazai Osomu írta ezt a történetet is, 1940-ben még a több nem ember előtt. A novellát Konomi Takeshi grafikája alapján nézhettük meg, aki ismerős lehet a Prince of Tennis révén. A grafika ez esetben jó, illik a történthez.

Pókfonál és A pokol tájképe

  A Pókfonál története egy rablóról szól, akinek az élete nem is olyan könnyű egy városban, ami már maga a pokol. A rendőrség sokszor nem tud mit tenni ellene, de egy napon Kanadata-t elfogják, és mivel megsérti a királyt, kivégzik. A történet folytatódik a pokolban, ahol Kanadata kap még egy esélyt. Élni fog vele? Vagy hagyja kiröppenni?

  A pokol tájképe egy festőről szól, akit felkér a király, hogy fesse meg a mauzóleumába a város tájképét, a festő pedig nem tesz mást, mint nyomorúságos várost lefesti, mely a képen úgy néz ki, mint maga a pokol, hiszen a város a pokol.

  A két novellát Akutagawa Ryunosuke írta, de két különböző időpontban. Az alkotások animációjáért Kubo Tite felel, ez pedig meg is látszik rajta, stílusa végigviszi az egész történetet.

Kék irodalom

  A sorozat 2009-ben került ki, és online Anime Addicts oldalán lehet megnézni. Több alkotásnak a szerzője olyan műveket adott ki, amik magyarul is megjelentek, ezeket érdemes elolvasni, az anime megnézése előtt vagy után.

  Minden mű elején van egy kisebb beszámoló, háttértörténet, vagy az íróról néhány információ, ami a megértésben segít nekünk. Ezeket Sakai Masato mondja el nekünk, aki ismerős lehet számos doramaból.

  A sorozatot nem ajánlhatom mindenkinek: ezek felnőtt művek, és nem az erotika, vagy a vér miatt, hanem mondanivaló és a megvalósítás miatt is. Mindegyik alkotás halállal végződik, hol a főszereplő, hol más hal meg (ami szerintem nem számít spoilernek, amint elkezdi valaki nézni a történeteket)

  A történetek között vannak kevésbé bonyolultak, mint a Szív, de  vannak nagyon nehezen megérhetőek, mint a Többé már nem ember, vagy éppen hátborzongatóak, mint A pokol tájképe. Mindegyik műnek egyedi hangulata van, ami miatt szinte mindeni talál magának egy tetszetős történetet.

  Végezetül én azoknak ajánlanám, akik szeretnének megismerkedni a japán irodalommal, és felkészültek rá, hogy ezek nem gyerekmesék. Aki pedig ezt tudja, és így ül le megnézni annak csak egy hozzászólása lesz a végén: „Ezen művek örökzöldek, mert mesterművek”