Magányo... izé... Az önkéntes klub élete - Yahari Ore no Seishun Love Come wa Machigatteiru.


  A magányos emberek mások, mint, azt gondolnánk: pedig nem is olyan mások igazán. A magányossághoz több út vezet, van, aki magára marad, van, aki önkéntesen vállalja a magányt, és van, akit kitaszítanak az emberek. Az anime pont azt mutatja be, milyenek is ezek a magányos emberek.
  Hikigaya egy magányos diák, de ezt tanárnője nem fogadj el, ezért elviszi egy klubba, ahol reméli, majd tanul valamit a fiú. Ez a klub az önkéntes klub, ahol Yukino, a szintén magányos lány fogadja. Ezután a klubba kerül még Yui is, és elkezdődik a klubtevékenységek, és megtapasztalhatjuk, milyen segíteni, és hogy milyen más is egy magányos ember élete.
Szereplők:
Hachiman Hikigaya:
Magányos fiú, aki a negatív élmények miatt elzárkózik a társadalomtól, és társaság helyett inkább a megfigyelést választja. Az önkéntes klub miatt szerez társakat, de őket se lehet a barátainak mondani, kishúga az, akit igazán szeret.  Nyers modora van, mindig igazat mond, és ez sokaknak nem tetszik.

Yukino Yukinoshita:
Yukino a tökéletesség megtestesítője: szép, aranyos, okos, és pont ezért lesz magányos is. Nővére nyomdokaiba lépne, és éppen ezért még ő sem tudja, mennyire tökéletes is valójában.


Yui Yuigahama:
Nagyon közvetlen lány, aki a társaság középpontjában szeretne lenni, de ez nem sikerül neki, nem lesz a társaság központja. Cserfes, vidám, és életteli, ezért is furcsa Hikigaya és Yukino mellett látni.

Hayama Hayato:
Az önkéntes klub teljes ellentéte, aki népszerű, jó sportoló, barátságos, és mindenkivel jóban van. Teljesen normális gondolkodása van, ami néha, a probléma megoldásban nem segít. Sokszor ellenségként tekinthetünk rá, pedig nem az, csak népszerű.

Saika Totsuka:
Az aranyközépút, aki nem népszerű, de nem is magányos. Nagyon kedves és aranyos fiú, aki szeret teniszezni. A történet során ő az, aki Hikigayat a barátjának tekinti, de Hikki (talán magának is) tagadja ezt a kapcsolatot.


  A történet is jó, de ami igazán kiemeltté teszi az a karakterek. Mindegyik szereplőnek van jó és rossz oldala, nem csak sablon karakterek, hanem olyanok, akik akár az osztálytársaid is lehetnek.
  Eredetileg light novel formában született, 2011-ben, Wataru Watari tollából. Az anime 2013ban készült, 13 részes, a manga 2012 óta fut. Létezik még egy OVA-ja is, amit még magyar felirattal nem láthatunk.
  Az anime képi világa átlagosnak mondható, de pont ezért illik ehhez az iskolai életes történethez. A zenéje is helytálló, kellemes mindenképpen, de ez is inkább átlagosra sikeredett.
  Mivel az anime karakterei szinte már kilépnek a valós vi-lágba, ezért nagyon jól át lehet érezni min-denkinek. Lehet, hogy nem a főszereplővel fog az ember azo-nosulni, hanem egy-egy mellékszereplővel, de az biztos, hogy mindenki megtalálja azt a karaktert, amilyen saját maga is. Az animében elhangzó megfigyelések is fontosak, nagyon sok mindennapi, apróbb gondolatokat hallhatunk, amibe ha belegondolunk,tényleg megtörténik velünk, vagy mással.
  Viszont az életszerűsége a hátránya is: aki nem volt még magányos, vagy egyszerűen a shoujo animékhez van hozzászokva, annak nem fog tetszeni ez a darab. Hikigaya és Yukino a történet végén is magányosok maradnak, nem lesz olyan kirobbanó happy end, mint más animéknél.

  Mindenkinek ajánlom ezt az animét, aki szeretne egy klisémentes, tényleg jó darabot nézni, de azt is hozzá kell tenni, hogy egy olyan rétegről szól az anime, aminek ha nem vagy részese nem biztos, hogy értékelni tudod az animét. Mindenképpen megér egy próbát, mert tényleg jó anime, csak ajánlani tudom. 

Megjegyzések