Ha
Ghibli stúdió, akkor mindenkinek Miyazaki Hayao neve jut az eszébe. Bár a
studióban mások is dolgoznak, az idősebb Miyazaki neve méltán híres, ez az
alkotás pedig, az életművének egyfajta lezárása. És hogy milyen is lett? Nos
erről szólt ez az ismertető.
A történet főszereplője Jirou, akinek álma, hogy repülőgép tervező
legyen. Rövidlátása ebben megnehezíti a
dolgát, de nem adja fel, és a tehetségesnek bizonyulva állást is kap
tervezőként. A történet első fele szinte csak erről az álmáról szól, míg a
történet második fele Jirou szerelmét dolgozza fel Naokoval, illetve azt, hogy
a szerelmesek hogyan tudnak együtt élni és kitartani akkor is, mikor már nincs
remény.
Szereplők:
Jirou:
Tehetséges fiú, akinek álma a repülőgép tervezés. Kicsit szétszórt, és
álmodozó, de emiatt tud nagy dolgokat elérni. Hamar megtalálja az
összefüggéseket.
Naoko:
Jirou szerelme, aki egy előkelőbb családból származik. Nagyon kedves, művelt.
Betegsége sok nehézséget okoz a szerelmeseknek, de mindent megpróbálnak, hogy
teljes életet tudjanak élni.
Honjou:
Jirou kortársa, és vetélytársa is. Bár Jirou tehetségesebb Honjou mindent
belead, hogy túlszárnyalja. Barátságuk az egész történetben jelen van.
Caproni:
Egy olasz repülőgép tervező, aki a valóságban is létezett. Ő az, aki Jirou
álmaiban reményt ad. Szerinte a művésznek (és bármilyen alkotóknak) csak 10 év
adatik, és ezt kell kihasználniuk teljes mértékben (megj.: Miyazaki Hayao
életműve több mint 10 év).
A Szél támad (eredeti címe: Kaze
Tachinu) júniusban debütált a magyar mozikban, a japán premier pedig 2013.
július 20. volt (A Kaguya hime monogatari Isao Takahata filmje ugyanezen év
novemberében látott napvilágot. Most már csak az hiányzik a mozikból nem?). A
film több mint 2 órás hosszú, ezért sokaknak vontatottnak tűnhet, de véleményem
szerint minden képkocka fontos volt az egészhez.
A látványvilág tipikus Miyazaki, a pasztellszínes, szépen megrajzolt
valójában. A repülőgépek manőverezése látványosnak mondható, a film alatt lévő
zene pedig szépre sikerült.
A Szél támad egy olyan alkotás, ami tipikusan Miyazaki, és mégsem. Itt
már egy életutat követhetünk nyomon a gyerektől a felnőttig, illetve azt is,
hogy a főszereplő gyakorlatilag a háborús erőknek dolgozik. Ezzel szemben a főszereplő
nem a háborúnak gyártja a gépeket, hanem az álmait szeretné beteljesíteni, és
ebben Miyazaki több filmjével vonható párhuzam.
Amit én nagyon pozitívnak gondolok, az a szerelmi rész. Megint láthatunk
egy erős nőt, viszont ezzel szemben Naoko beteg, és ezzel kell megküzdeniük a
fiataloknak. A drámai részeket mindig egy pici humorra fűszerezték, ettől lesz
emészthető és nem annyira depressziós a történet. A vége a történetnek szépre
sikerült, még akkor is, ha nem lett teljes mértékben boldog.
Véleményem szerint, aki szereti az idősebb Miyazaki filmjeit, annak
mindenképpen ajánlott megnézni (akár moziban is) viszont aki úgy érzi, ez az
alkotás számára túlságosan komoly lenne, az inkább egy másik Ghibli alkotást
nézzen meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése