Rainbow - ahol a szivárvány elkezdődik~
1955-ben járunk, és a Japán még egyszerűen nem bírta kiheverni a második világháborús károkat/traumákat. Ez a hangulat szinte az egész animet átjárja. Mint ahogy a borítón is látható egy börtönös animevel állunk szemben. Történetünk kezdetén egy esős napon a busz felvesz 6 különös fiatalt, és két igen rémisztő alakot. Az arcukat nem látjuk, le van takarva mindegyiknek, de a szemük többet ér minden másnál, kiolvashatjuk belőle mind az összezavarodottságot, mind néhányukban pedig elszántság tükröződik. Közben kiderül, hogy ők egy javítóintézetbe tartanak, mert valami olyasmit követtek el, amit az akkori társadalom megbocsájthatatlannak tartott. Mondhatni töretlen büszkeséggel lépik át az intézet küszöbét, de hamarosan be kell látniuk, hogy itt semmire se mennek vele, és ezek mögött a falak mögött nem számíthatnak csakis saját magukra. Azonban mind a hatukban már pattanásig feszül a húr; a feszültség és az elveszettség miatt, és nem csoda, hogy összeverekednek cellatársukkal, Sakuragi Rokurotaval. Ámbár hamar rá kell jönniük, hogy az idősebb társuk nem az a negatív alak, akinek elsőre gondolták, és rájönnek, hogy ő az egyetlen személy, akibe kapaszkodhatnak ezen a pokoli helyen. Megfogadják hát, hogy összetartanak, és együtt szabadok lesznek.
Az
animeben erős jellemrajzoknak köszönhetően mindegyik szereplő életébe és bűnébe
kaphatunk belepillantást, és kiderül, hogy ők azok a fiatalok, akik csupán
kénytelenek voltak bemocskolni a kezüket, ha ki akartak állni másokért, vagy
csak megélhetést akartak biztosítani azoknak, akik fontosak a számukra. A
bizalom se az egyik percről a másikra történik, ezért is élethű az anime, hogy
az események szinte tényleg emberi módon történnek, és a változás is lassú, és
szinte észrevehetetlen. Ezen a helyen rájön a néző is, hogy mennyire nem ismer
határt az emberi kegyetlenség, és hogy ez a hely nem csak
fizikailag, de
lelkileg is megnyomorítja mind az ott tartózkodó fiatalokat, mind a dolgozókat.
Miután (nem spoiler) kijutnak a börtönből azt is szemmel kísérhetjük, hogyan
próbálnak a társadalomból kiszakadt srácok újra talpra állni, újra
beilleszkedni és munkát keresni. Közben lassan mi is megértjük, hogy mi mindent
jelent a testvériesség, mert köztük a tisztelet lassan valami sokkal erősebbé
forr össze. //Csak semmi yaois gondolat ;) // Hatalmas fejlődésen mennek
keresztül a legelső rész óta és mondhatni, hogy a 17-16 éves kölykök a szemünk
láttára vállnak felnőtté, ami természetétől adódóan egyszerre szívfacsaró és
bíztató is. A készítők közben hiteles korrajzot adnak az akkori Japán életéből,
és belepillantunk, hogy nem csak a férfiak helyzete volt elkeserítő, de a
fiatal lányoké, és a háborúban megözvegyült anyáké is, és rájövünk, hogy abban
a világban mindenki kénytelen volt
egy kicsit bepiszkolódni.
Szereplők:
Minakami Mario
17 éves, és Mario a
beceneve. Fontos szereplő, mondhatni a hat fős társaság egyik vezéregyénisége.
Lázadó alkat. Nem tűri azt, hogy lekezelik, és mindennél jobban utálja, ha
bántják a bajtársait. (Bár ez a többiekre is jellemző) Határozott egyéniség, és
a mű végre egy érett férfivá válik.
Jokusuka Jou
16 éves, beceneve
Joe. Visszahúzódó és nagyon kedves természetű, mondhatni egy kicsit lányos. A
leggyengébb közöttük fizikailag, de ha elhatározásra jut, akkor azt minden áron
végrehajtja. Nagyon jól tud énekelni. A szokatlan szőke haj azért van, mert
csak félig japán.
Tohyama Tadayoshi
17 éves, beceneve
Katona. Kissé háttérbe szorul a karaktere, keveset tudni róla. Csendes és erős
fiú, aki mindenben támogatja a többieket. Erős testalkata van, de belül megértő
szív lakozik. Önfeláldozó alkat, társait előrébb helyezi magánál, ami nagy
jelentőséggel bír a történetben is.
Maeda Noboru
16 éves, az egyik
legfiatalabb köztük. Beceneve Teknőc. Apró testalkata van, és előszeretettel
használja a fogait verekedésben. Ám kicsi a bors de erős, nagy szájú, és hangot
ad a véleményének, minden kihívást bevállal, és jó érzéke van a pénzhez is.
Matsu’ura Mansaku
17 éves, beceneve
Káposzta. A legtestesebb abban az értelemben, hogy pocakos és kissé nyámnyila
alkat, verekedésben alul marad, de a legkedvesebb és a legjószivűbb mind közül,
és aliga nem a legvidámabb is. Kissé határozatlan, de nagyon ragaszkodik a
többiekhez.
Nomoto Ryuji
17 éves, beceneve
Fedetlen. Kezdetben nem bízik senkiben és elzárkózik a többiektől. Mindent
rosszal, de egy fontos esemény után ő is megtörik. Erős karakter, aki az
akaratával mindenre képes, fizikai alkata még Káposztánál is rosszabb, de
helyén van az esze. Sokat segít a többieknek a logikájával és a hihetetlen
stratégiájával.
Sakuragi Rokurouta
A legfontosabb
karakter, mondhatni ő a csapat szíve és motorja. Eszméletlenül tudja ösztönözni
a többieket, különösen bölcs és tapasztalt. 19 éves, és 2 éve ül a
javítóintézetben. Nagyon jól boxol, és mindenél fontosabb számára, hogy
megvédje a kölyök társait. Anchannak (Öregnek) nevezték el a többiek.
Ishihara
Legrosszabb
rémálmomban se láttam ilyen kegyetlen és rettenetes embert, az anime gonoszak
körében vitathatatlanul ő a no.1. számomra. Bántalmazza lelkileg is és
fizikailag is az ő felügyelete alá tartozó csoportunkat, és Anchannal különösen
kegyetlenül bánik, és az is ki fog derülni, hogy miért. A történet végére
teljesen tönkremegy, és látszik, hogy őt is az intézet tette ilyenné, és már az
ember szánalommal, vegyes undorral tekint rá.
Sasaki Gisuke
Ettől a bácsitól is
kivert a frász az első pillanatban. Ugyanis hiába a mézes mázos, megtévesztő
külső, ő bizony egy nagyon veszélyes alak. Nem spoilerezek szóval annyit
mondok, hogy tetteivel számtalan fiatalt kergetett a halálba vagy okozott nekik
egy örök életre szóló traumát.
Az anime maga 2010-ben készült,
és 26 részes. A munka a Madhause Stúdió (Death Note) kezében volt, így nem
csoda, hogy lenyűgöző animációt kaptunk. Nekem különösen tetszett az, hogy a
lényeges pillanatokat fotószerű képként rakták elénk, amiben nagyon szépek
voltak a színek, és a stílus is nagyon nosztalgikusra sikeredett. Ami igazán figyelemre
méltó, és érdekes, hogy semmi olyan elem nem szerepelt benne, ami a legtöbb
fanserviceben megtalálható. Semmi chibik, semmi idétlen pofa, csak a kőkemény
emberi vonások, és karakterek azok, amik végigkísérnek minket a sztoriban.
kiemelném, hogy ERŐSEN 18-AS tehát
én nem ajánlom gyermeteg lelkű embereknek, mert tényleg vannak benne brutális
jelenetek, és ez nem abban az értelemben, mint egy darabolós horrorban, hanem
konkrétan a beléd döfködik a kést, és jól meg is forgatják, miközben a padlóba
is döngölnek. Személy szerint én végigbőgtem mind a 26 részt, de csak azért
mert túlságosan empatikus és érzékeny lelkületű vagyok. XD A narrátor szerepe
egyszerűen tökéletes, nem idegesítő, nem kontárkodik mindenbe pont jókor szólal
meg jó helyen. És neki is jár a plusz pont a különleges hangulatért. Kiemelném
még az OSTot is, a zene nagyon király, az OP meg főleg, hiszen a Coldrain adja
a zenét hozzá. Az OP szívvilága és képei kissé komorabb, de a végén mégis csak
ott az a bizonyos fény, míg az ED teljesen sötét és szomorú világot
tükröz. Ezer szónak is egy a vége,
mindenképpen érdemes megnézni annak, akit érdekel az ’50-es évekbeli japán
társadalom, és egy igen ütős, csavarokkal teli animere vágyik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése